|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 2 találat | lapozás: 1-2 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Buti Sándor 2003. december 16.Péter Miklós lelkész-professzort 1959. márc. 22-én tartóztatták le és 1964. aug. 2-án szabadult. Az egész időt a szamosújvári börtönben töltötte. A többi börtönben embertelenebbek voltak a körülmények. Olyanokat hoztak vissza Szamosújvárra, akik vagy sárgaságba vagy tífuszba estek. Az utókezelésüket itt tudták megoldani. Péter Miklósnak letartóztatása után egy évig szintén része volt a borzalmas nyomorúságban, például hetekig nem láttak vizet. Nemcsak mosakodásra, de ivásra sem jutott. A börtönben a papokat elkülönítették, így ők valóságos intézetet hoztak létre. A különféle felekezetű lelkészek majdnem másfél évig voltak együtt. Külön csoportban voltak az ortodox lelkészek, de köztük is külön a szerzetesek. A másik csoportot a görög katolikusok képezték, köztük is külön csoportot, akik engedve a nyomásnak, áttértek ortodoxnak. ők valahol a kettő között voltak - egyik közösség sem fogadta be teljesen őket. Aztán voltak a római katolikusok és a protestánsok abban az ökumenében, ahogy a teológián voltak együtt. Mindenki a saját hite szerinti imádsággal, áhítattal, igehirdetéssel kezdte és zárta a napot. Napközben voltak kis csoportos foglalkozásaik is közös ülések is, amikor közös volt a téma. Az egyháztörténelmi előadásokat egy ortodox pap tartotta. A világirodalom történetével egy szász evangélikus lelkész foglalkozott. Voltak nyelvkurzusok, angolt, németet, franciát lehetett tanulni. A cellában megismétlődött az egyháztörténet: kirobbant egyik oldalon a reformátusok-evangélikusok, másik oldalon az unitáriusok részéről a vita. Később a református közösségen belül kezdődtek el a súrlódások, a hagyományos kálvinisták és a pietista irányzat követői között. A görög katolikusokat azért ítélték el, mert 1948 óta tiltott volt számukra az egyházi tevékenység, amelyet ők lelkiismeretük, meggyőződésük szerint titokban, illegálisan is folytattak. Az ortodox papok közül főleg azok kerültek be, akik az üldözött partizánoknak lelki vagy egyéb segítséget nyújtottak. Voltak akik a háború után hosszú-hosszú ideig bujkáltak a hegyekben. Időnként be-bementek egy-egy közeli faluba orvosi segítséget kérni. Az őket ellátó orvosok is börtönbe kerültek emiatt és a papok is, akik meggyóntatták őket. A katolikus és protestáns lelkipásztorokat, magyarokat és szászokat a lehető legkülönfélébb indoklással ítélték el. A cél talán fontosabb volt, mint az ok: "megverni a pásztort, és szétszéledjen a nyáj". Visky Ferenc könyvében megállapította, hogy szinte minden egyházból voltak börtönbe zárt püspökök, csak éppen a református egyházból nem. Péter Miklós szerint ennek az az oka, hogy két püspökük közül az egyiket már az a rendszer "teremtette", a másiknak, Vásárhelyi Jánosnak pedig akkora volt a tekintélye, emellett idős volt, hogy nem volt tanácsos "hozzányúlni". A papokkal való bánásmódban 1960-ban éreztek változást. Egy Párizsban tartott nemzetközi kongresszusnak volt erre hatása, és a Szovjetunió Kommunista Pártja akkori kongresszusának is. Péter Miklós azon mérhette le a változást, hogy volt egy őr, aki pusztán azért, mert ő pap, minden alkalommal, amikor szolgálatban volt, megverte. Ennek 1960-ban lett vége. Akkor civilizáltabb körülményeket teremtettek a börtönben. Az ellátástól kezdve minden javult és emberségesebben viselkedtek velünk. A börtönben a magyar nyelv használatát igyekeztek korlátozni.Péter Miklóst szabadulása után Nagyváradon Buti Sándor püspök fogadta, az a Buti Sándor, aki annak idején személyzeti előadóként éppen az ő a letartóztatását segítette a szekusoknak megszervezni. Péter Miklóst Belényesre nevezték ki, ahol nagy szeretettel fogadták. Miután megtudták, hogy börtönből jött, a tenyerükön hordták és igyekeztek minden elképzelhető testvéri szeretettel kárpótolni őt. A börtönből szabadulásukkor a börtönparancsnok elmondta, hogy nagyon kiéleződik a nemzetiségi kérdés, és ha vitákba merülnek, könnyen visszakerülhetnek ide.A börtönből szabadultak minden lépését figyelték. /Fábián Tibor: Börtönévek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./2015. május 13.Szigorúan ellenőrzött evangéliumHétfőn délután a református egyházközség Gecse utcai vendégházában, a Kriterion Közművelődési Alapítvány szervezésében mutatták be Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című, a református egyház és a szekuritáte kapcsolatát dokumentáló négykötetes munkáját. A kötetet a szerző részvételével H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette. A műben Molnár János olyan kérdésekre keres választ, hogy az egyház látható életmegnyilvánulásait mennyiben befolyásolták a rejtőzködő, de nem láthatatlan hatalmi és politikai tényezők, a kollaboráció és üldözés milyen mértékben jelentkezett az evangélium hirdetőinek sorsában, a "hálózat" hálójába került személy áldozat volt-e vagy lelkes kiszolgáló, esetleg valami más, illetve lehetett-e taktikázni, lehetett-e érvényesíteni valamelyes életstratégiát a "hálózat" bonyolult gépezetében? A könyvbemutatón bemutatták a szekuritáte különböző dokumentumtípusait, amelyek a szerző szerint megbízható forrásoknak bizonyultak, mert ezek tükrözték leghűbben a korabeli valóságot, ugyanis még az egyházi jegyzőkönyveket is sok esetben meghamisították. "Szigorúan ellenőrzött intézmény volt az egyház, kozmetikázott valóságot tükrözött" – jelentette ki Molnár János. Szabó Gyula szerint alig volt teológia tanár, akit ne akartak volna beszervezni. A református egyház, magyar egyház lévén, létében volt a tagadása a rendszernek, mindenki nacionalista, irredenta elemnek számított. Felhívta a figyelmet, hogy az esettanulmányok arra intenek, nem szabad általánosítani, fontos a szembenézés, segít a dolgok tisztázásában. Ugyanakkor még egy-két egyháztól elvárná ezt a szembenézést. * Molnár János egyháztörténész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense 1975 és 1989 között lelkipásztorként szolgált Romániában. Nyíltan elutasította a kommunista rendszerrel való együttműködést, publikációiért 1983-ban letartóztatták. 1988-ban Tőkés Lászlóval együtt nyíltan fellépett a romániai falurombolás ellen. 1989 óta Szegeden él, vallás- és egyháztörténetet oktat és kutat, jelenleg a romániai református egyház II. világháború utáni történetén dolgozik. A Népújság kérdésére elmondta: a mű egy 2007-től mostanáig tartó kutatás eredménye. A kutatás helye a CNSAS (a Szekuritáte Dokumentumait Felügyelő Tanács) levéltára, a téma a református egyház és az állam kapcsolata a kommunizmusban. – Milyen konklúziókat vont le a kutatásból? – A kutatás eredménye az, hogy nagyon sokrétű kapcsolat volt az egyház és az állam között, egy része természetesen kényszerkapcsolat volt, nem nagyon kívánta az egyház, de kénytelen volt belemenni. A másik konklúzió, hogy gyakorlatilag az 1960-as évek elejétől mind a két református egyházkerület – a kolozsvári és a nagyváradi – püspöke beszervezett ügynök volt – Kik voltak ezek? – Nagy Gyula volt Kolozsváron és Buti Sándor Váradon, majd őt követte Pap László. Lévén, hogy az egyház feje ügynök volt, és egy hierarchikus rendszerben mindig az történik, amit a hierarchia legmagasabb pontján lévő akar, mert ő irányít és tulajdonképpen rajta keresztül az állam irányíthatta az egyházat anélkül, hogy közvetlenül be kellett volna avatkoznia az egyház életébe. Ugyanakkor azt is el kell mondani, és ezt szintén szerettem volna kimutatni, hogy nem igaz az, ami a közvéleményben gyakran elterjedt, hogy nem lehetett másként csinálni, csakis úgy, hogy ha az ember bizonyos mértéig elkötelezte magát az államnak. Ez nem igaz, számtalan példa van erre mind a négy kötetben, olyanok életsorsáról vallanak, akik a szekuritáte levéltára szerint sem voltak beszervezhetők, és megpróbáltak ellenállni, ki több, ki kisebb mértékben. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-2
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
